A köztudatban a szervezet vaskészleteivel kapcsolatban leginkább a vashiány ismert, szinte mindenki hallott már a vashiányos vérszegénységről. Kevesen hallottak a vastelítettségről, vastúltengésről, vasfeleslegről, a hemokromatózisról. A hemokromatózis (haemochromatosis) egy  vastárolási betegség, melyben kórosan sok vas szívódik fel és tárolódik a szervezetben; örökletes megbetegedés. Jellemzően az észak- és közép-európai emberek hordozzák a hibás gént, déliekben  gyakorlatilag ismeretlen ez a betegség. Természetesen az észak-európai (kelta, viking) ősökkel rendelkező, onnan elvándorolt emberek szintén hordozhatják ezeket a géneket, így Észak-Amerikában is gyakori betegség a vastúltengés.

Latin neve (Hereditaer Haemochromatosis = örökletes hemokromatózis) alapján gyakran csak HH-ként rövidítik.

Normális körülmények között a vékonybélből annyi vas szívódik fel, amennyi a napi szükséglet (ez elég kis mennyiség, mivel a szervezetben a vas újrahasznosul; nagyon kevés vas távozik a szervezetből, leginkább a bélfalról leeső, és így távozó hámsejtek visznek ki vasat). Kóros esetben a napi szükségletnek a sokszorosa is felszívódik, bekerül a vérbe és onnan a raktárakba. Amennyiben a vérben keringő vas mennyisége túl sok,  különböző szervekben (pl: máj) rakódik le és gátolja azok funkcióját, károsítja a szöveteket, sejteket.

A hemokromatózist alapvetően két csoportra osztjuk: örökletes és szerzett  formára. A hemokromatózis a leggyakoribb (autoszomális, recesszív) öröklődő betegség. Egy gyermek akkor lesz beteg, ha mindkét szülőjétől hibás gént örököl. A másodlagos, nem örökletes eredetű, hanem szerzett forma kezelése, étrendje az örökletes formáéval megegyező, annyi különbséggel, hogy ott van egy kiváltó ok, aminek megszüntetésével a vastöbblet is eltűnik.

A hemokromatózis előfordulási gyakorisága régiónkban kb. 1/300. Általában 40 éves kor fölött jelentkeznek a tünetek, bár van olyan formája, ami már fiatal felnőttekben, sőt akár már újszülött korban megjelenik.  Ugyan a vastúltelítődés a leggyakoribb örökletes betegség, a korai felismerés hiánya miatt kevés beteget tartanak nyilván, és kevés beteget kezelnek idejében.

 Férfiakban korábban kialakul a vastúltelítődés, hiszen esetükben nincs vasvesztéssel járó élettani folyamat. A nők később halmozzák fel a vasat, mivel a menstruáció, terhesség, szülés, szoptatás vasvesztéssel járó folyamatok, ezért igazán veszélyessé inkább a menopausa idején szokott válni a vasháztartási állapotuk.

A hemokromatózis kezelés nélkül egy sor komoly megbetegedéshez vezet olyan, a vaslerakódásban leginkább érintett szervekben, mint a máj, a szív, a hasnyálmirigy vagy az ízületek. Ezek a megbetegedések, amennyiben már a szövetek károsodnak az elraktározott vas túlzott mennyiségétől, nem visszafordíthatóak, és a beteg korai halálát okozhatják. Abban az esetben, ha a hemokromatózist korán felismerik, időben kezelik és  megfelelően gondozzák, a hemokromatózisos betegek normális életet élhetnek, és várható élettartamuk nem lesz rövidebb az átlagosnál.

Nézze meg Dr. Várkonyi Judit beszélgetését a hemokromatózisról!